A Viktória korszak Viktória angol királynő nevét viseli. A Brit Birodalom felett több mint hatvan évig uralkodott, 1837-től 1901-ig, így elmondható, hogy egyike a történelem során leghosszabb ideig uralkodó koronás főknek. Viktória uralkodása előtt a finom ékszereket elsősorban a felső osztályok tagjai viselték. Azonban ebben az időszakban egy feltörekvő középosztálynak köszönhetően az ékszerek széles körben elérhetővé váltak, mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban.
Az érzelmek korszaka
Viktória hosszú uralkodása és népszerűsége miatt erős hatással volt számos területre, nemcsak a politikára, hanem a társadalmi normákra és a divatra is. Vitathatatlanul romantikus lévén Viktória egyik kedvence volt a finom ékszer, így ízlése segített az emberek preferenciáinak irányításában is.
A viktória korszak három különálló periódusra osztható. Ezek az időszakok és az éppen aktuális ékszerdivat tükrözik Viktória királynő életének fázisait:
- A Romantika Időszaka (1837–1861)
- A Nagy Periódus (1861–1880)
- Az Esztétika Időszaka (1880–1901)
Egyik korábbi időszakban sem volt tapasztalható ilyen változatos ékszerdivat, mint amilyet a Viktória korszak adott nekünk. Ebben az időben különböző stílusú ékszerek jöttek és mentek. Általánosságban elmondható, hogy a korai, középső és késő viktoriánus időszakok egy-egy érzelmi területet ölelnek fel. Míg Viktória királynő uralkodása alatt folyamatosan változtak az öltözködési és ékszerviselési szokások, az 1837 és 1901 között készült ékszereknek legalább akkora volt a szimbolikus jelentőségük, mint amilyen divatosnak számítottak.
Az egyik legérdekesebb jellemzője az ékszereknek ezekben az években azonban kétségtelenül a tervezésben rejlő szimbolizmus. A virágoktól az anyagokon át a fekete díszítő elemekig és bizonyos színekig mindent tudatosan alkalmaztak annak érdekében, hogy üzeneteket közvetítsenek és mély érzelmeket jelenítsenek meg. Az akrosztikus ékszerek is nagyon népszerűek voltak ebben az időben, ami azt jelenti, hogy az ékszerekbe foglalt különböző színű drágakövek kezdőbetűi egy-egy szót alkotnak. Ilyen szavak például a „Regards” (ruby, emarald, garnet, ametyst és a diamond kezdőbetűiből), vagy a „Dear”. Ezek a szavak természetesen mélyebb jelentéssel bírtak akkoriban, mint manapság. Az ajándékozó nemcsak a szívét küldte, hanem legmélyebb érzéseit is.
A Romantika Kora
A Romantika Időszakában, 1837 és 1861 között Viktória királynő és férje, Albert herceg szenvedélyesen szerették egymást. Az ebben az időszakban készült ékszerek magabiztosságot, jókedvet és szeretetet fejeztek ki. Virágok, szívek, masnik, kígyók és madarak voltak a jellemző motívumok ebben az időszakban. Az 1850-es évek végére az ékszerstílusok elkezdtek változni. Az ékszerek exkluzívabbá, bonyolultabbá és nagyobb méretűvé váltak. Eddig majdnem minden ékszer teljes mértékben kézzel készült. Körülbelül ekkorra vált az ékszer szinte minden társadalmi osztályban elérhetővé, így sokkal könnyebb volt bármilyen alkalomra vásárolni egy darabot.
A technológia gyors fejlődésével az 1840-es évekre elterjedtté vált a gépi előállítású, főleg kézi préssel készített, alacsonyabb árfekvésű aranyékszerek gyártása. A galvanizálás feltalálása szintén felgyorsította a gyártási folyamatokat, és ezzel párhuzamosan jelentős mértékben csökkentette az előállítási költségeket is. A gyárak számának növekedése azt jelentette, hogy költséghatékony anyagokkal tömegesen lehetett fémmegmunkálást készíteni 15 karátos, 12 karátos és 9 karátos aranyból. Ettől kezdve az ékszerkészítés folyamata hatékonyabbá és könnyebbé vált, ami hozzájárult az ékszerek árának még további csökkentéséhez.
Egy másik jelentős tényező a viktoriánus ékszerek fejlődése mögött a nemesfémek és drágakövek megnövekedett elérhetősége volt. A 19. század közepére egy sor aranyfelfedezés csökkentette az arany árát. Ez azt is jelentette, hogy a viktoria-korabeli ékszerkészítők új technikákat próbálhattak ki, mint például a filigrán és a gravírozás, amelyek lehetővé tették számukra, hogy gyönyörű arany ékszereket készítsenek. A gyémánt is egyre nagyobb mennyiségben lett elérhető. A dél-afrikai gyémántbányák 1867-es felfedezése lehetővé tette, hogy a gyémánt a késő viktoriánus ékszerek kiváltságos drágakőjévé váljon.
A Nagy Periódus
Azonban Albert 1861-es halálával minden megváltozott. A királynő hosszú gyászidőszakba vonult, és a társadalom természetesen követte őt. A fekete ruházaton kívül az ékszerízlése is tükrözte mély bánatát. Az 1861 és 1880 közötti Nagy Periódus során az ékszerek sötétebbek és komorabbak lettek. Ennek következtében ez az időszak gyakran a gyászékszerekkel hozható összefüggésbe. A gyászékszerek voltak a viktoriánus korszak egyik legjellemzőbb ékszertípusai. A gyászékszerek fekete jáspissal, fekete zománccal, fekete onyx-al nagyon elterjedtté váltak, mivel színeik tükrözték a veszteség témáját. Portréminiatúrákkal ellátott medálok és hajtincsnek való rekeszek (amelyeket a szerettük hajtincsével töltöttek meg) szintén gyakori darabok voltak. Mindemellett pedig az antik kultúra, az antik művészetek inspirálta stílusok (neoreneszánsz, neogótika, etruszk) is ekkor voltak népszerűségük csúcsán.
Az Esztétika Időszaka
Ahogy Viktória királynő egyre inkább felülemelkedett a gyász érzésén, úgy változott a divat is. A Késő Viktória-kor vagy Esztétikai periódus, 1880-tól 1901-ig a vidámabb és mókásabb motívumok újjászületésével jellemezhető. Csillagok, griffek, rovarok, sarlóholdak, virágok és sárkányok tűntek fel az ékszerdivatban. Az érzelmek és a jó szerencse szimbólumai, valamint a Japánból kölcsönzött motívumok is elterjedtek voltak. Az iparban is jelentős változás következett be. Míg Viktória uralkodásának kezdetén a tömegtermelés volt a fókuszban, mely a szélesebb tömegek számára is elérhetővé tette az ékszerviseletet, a későbbi éveiben újra megnövekedett a kereslet a kézzel készített, egyedi és fantáziadús ékszerek iránt. Pont ezért, a Késő Viktória-kort gyakran „Esztétikai kornak” is nevezik, mely egybeesett ezekkel a változó trendekkel.
Arts & Crafts
Az Arts and Crafts mozgalom a múlttal és a megelőző korszakok hagyományaival való szembefordulást jelképezte. A mozgalom fő célkitűzése a művészi értékű ékszerek előállítása volt oly módon, hogy a gépeket teljes mértékben mellőzi az ékszerkészítés folyamatából. Ékszerei a kézműves minőség és a természetes motívumok szeretetét tükrözték. Az ékszerek olyan egyszerű, letisztult formákat és organikus motívumokat vonultattak fel, mint például a levelek és a virágok.
Ez a mozgalom ellenezte az iparosított világot, és elutasította az egész, gépek vezérelte gyári rendszert. A mozgalom vissza akart térni egy egyszerűbb időszakhoz, amikor minden ékszer kézzel készült.
A feltörekvő középosztály által kért minőségi ékszerek elvárásainak kielégítése érdekében különféle színű drágaköveket használtak a drágábbak olcsóbb alternatívái helyett. Ametiszt, gránát, korall, türkiz és az opál mind népszerűek voltak a piacon. Az ékszerekben új innovációk is kifejlődtek, ideértve az „en tremblant” -ot is. Ez egy francia kifejezés, amelyet arra használnak, amikor a rugalmas alkatrészekkel ellátott ékszerek „remegnek” vagy enyhén mozognak, amikor viselik őket. Ahogyan az György korszakban is bevett gyakorlat volt, az ékszerek többféleképpen is viselhetők voltak, például egy merev rúddal ellátott nyaklánc átalakíthatóvá vált tiarává vagy a tiara keretén lévő virágok leválaszthatók egy bross kialakításához.
A Viktória korszak ékszerei és az időszak művészete tehát meghatározó szerepet játszottak az európai kultúrában. Az uralkodó stílusirányzatok és esztétikai preferenciák sokfélesége formálta az ékszerek kinézetét és jelentőségét ebben az időszakban. A Viktória-kor ékszerei változatosak és gazdagok voltak, tükrözve az akkori művészeti és társadalmi ideálokat.
